Tűzpiros naplabda világítja meg a tájat,
fehér felhőpárna körülötte csipkét mintázhat,
szélseprű takarítja buzgón a levegőt,
hópehely szállingózik mindjárt az orrunk előtt.
Fejünket egy felhőpárna közepén pihentettük,
szerelmünk örök boldogságát naivan hittük,
tűzpiros naplabda vigyázta álmainkat,
hideg hópehely sem hűtötte le vágyainkat.
Nem zavart az sem, hogy a szélseprű dolgozott,
körülöttünk kis szellőt hatalmas viharrá fokozott,
még a tűzpiros naplabda is igencsak belesápadt,
mikor szerelmünket felváltotta a szerelmi bánat.