Külső szépség, akár olvadó porhó,
hirtelen eltűnik, szél szárnyán szökött,
fénye röviden égő csillagszóró,
enyészet győz a tündöklése fölött.
Igéző tekintetből szikraeső
vad lángot gyújthat, mint parázs az ágon,
feltartóztathatatlanul érkező
szerelem lopakodhat a határon.
Lélek lágyan kitárulkozó kapu,
igaz szerelmet megélhetni csoda,
akkor is, ha hamvadó holdfényhajú
tünemény, mely mögött zárul a szoba.
Belső szépség, tekintetből felsejlő,
múlhat felette bármennyi esztendő.
2025.01.03.