Gondtalanul hintáztam egy csillagon,
földi léttől elválasztott paraván,
ma már csak halovány képként ringatom,
tán az emlékezet keskeny sugarán.
Kigyúlt a fény, világított egy lámpás,
tudtam, a földre jutok egy oldalon,
kellett, hogy, Anyám, te a sorson átláss,
nagyon akartál gyermeket, irgalom.
S jutott nekem a földi létben szállás,
elindultam az élet rögös földjén,
Anyám, te őszintén örültél talán.
Nem nehézségek nélküli a járás,
mégis lépkedek a lét friss zöldjén,
Pünkösd hívott életem hajnalán.