Pulzusom fülemben lüktet,
arcomat aggodalom kifestett
sápadtból pirosra és vissza,
a szomorúság az erőmet issza,
ereim falában lamellák tartják
a vért, ahogy dübörög a tehetetlen dühtől,
mert az élet nem tesz védetté semmitől,
lét és halál közt úgy mosódik el a határ
ahogyan graffitin a festékfolyás,
a sors, ha úgy tartja kedve,
nem kegyelmez, és nem menekülhet
a jó emberek közül egy se,
napjainkba sok bánat vegyül,
odacsap a baj az öröm közepébe is,
ha úgy akarja, nem kicsit kegyetlenül,
de sokszor nem tehetünk egyebet,
mint várunk, reménykedünk amíg lehet,
fohászkodunk, hogy jobbra forduljon a sors,
talán a gonosz majd a tetteiért meglakol.
2024.04.01.
Megadott szavak: kifestett, védetté, graffitin, lamellák.