Mehettem volna rövidebb úton,
de kellett, hogy a csend hangja szóljon,
fülembe üvöltött a némaság,
hallani akartam a szótlanság zaját.
Rettentő jót tett a végtelen kis séta,
tudom, csak választás kérdése néha,
hogy a rövid vagy a hosszú úton megyünk,
eldönthetetlen eldöntendő, hogy mi jó nekünk.
Óh, idesüss, nemhiába a sok oximoron,
hisz néha az egymásnak ellentmondó
csak megerősíti a mondandó lényegét,
fokozza (vagy nem) az egység értelmét.
Alapigazság részemről e megállapítás,
mint megcáfolhatatlan axióma,
de ha cáfolod, akkor sem jutsz bitóra,
okafogyottá vált ilyenféle megállapítás.
Mit is akartam mondani, már nem tudom,
valahogy vargabetű lett az utamon, unom,
hogy valamiért kanyarog az egyenes helyett
végtelen kis utam és az elmesélésének szövege.