Az ember mindig mindent uralni,
irányítani, mohón birtokolni akar,
kapzsiságától észre sem veszi,
hogy az ősz már avart alig kavar,
feltűnően fogy a fák hullatható lombja,
hisz lassan már se erdő, se fás terület sincs,
mert az ember a természetet rombolja,
nem jött még mindig rá, hogy a Föld kincs.
Ivóvízkészlet rohamosan apad,
fuldoklik a Föld a sok szenny alatt,
szemétkupacok nyomják tüdejét,
hulladékból hegyek húzódnak szerteszét.
Az ember egyre csak fogyaszt és halmoz,
ostobán beavatkozik a természet rendjébe,
számos visszafordíthatatlan kárt okoz,
tettei következményeit fel sem fogja elméje.
Miközben az ember mindent magának akar,
észre sem veszi, hogy lába alól kicsúszik a talaj.
Földi élethez kevesebb fogyasztás is elegendő lenne,
óvjuk a természetet, unokáinknak legyen jó élete benne!