Halászné Magyar Márta
Óév csúszik már a lejtőn
Óév csúszik már sebesen a lejtőn,
képzeletbeli szánján nincsen fék,
újév kacagva libeg egy felhőn,
körülötte az ég makulátlan kék.
Szilveszterkor az ember ad számot,
hátha a múlt hibáiból tanul,
szövöget magában újabb álmot,
elhiszi, hogy a remény nem fakul.
Szilveszter éjjel csak pár perc, egy lépés,
idei évtől búcsúzni nem fölös,
elmúlik, hátrahagyva mit nekünk szánt.
Új évben legyen béke, megértés,
természetes a jó, nem különös,
olyan jövő, hol ember embert nem bánt.