Halászné Magyar Márta
Napjaim némelyike
Napjaim némelyike didergőn halad,
összegörnyedek fájdalmaim súlya alatt,
de menetelek tovább az életemben,
letérni a kijelölt utamról lehetetlen.
Kitartást magamba csakis én lehelek,
gyenge és mégis nagyon erős lehetek,
egyszer majd pőrén az Úr elé mehetek,
de addig teszem azt, amit megtehetek.
Szívmasszás, ha majd kell valamikor,
remélem időben megkapom valahol,
homokos tengerparton vagy máshol,
szervezetem ebből is erőt kovácsol.
A vég előtt végtelen agytorna
bele kell férjen a mindennapokba,
ne tompuljon el elmém túlságosan,
az idő feltartóztathatatlanul elrohan.