Tanácstalanul, értetlenül néztem magam elé,
váratlanul ért, hogy szíved többé nem az enyém,
oly kicsinek éreztem magamat, mint egy mákszem,
valaminek végett vetettél végérvényesen bennem.
Elindultam gondolkodás nélkül, amerre álltam éppen,
önkéntelenül is napkelet felé vitt minden léptem,
szomorúságomat széltében átszelte egy szellő,
számomra semerre sem vagy már, te semmirekellő.
2024.03.23. Versíró játékra. Megadott szavak: napkelet, mákszem, semerre, széltében.