Elegáns, halványlila kosztümbe bújtam,
lábaimra fukszia színű tűsarkút húztam,
nyakamba ciklámenszín gyöngysort aggattam,
fülbevalót, karperecet is ilyen színben választottam.
Felvettem a vadiúj, ibolyaszín kalapom,
a kalapkarima jóval túlnyúlik a nyakamon,
jótékony árnyékot vet karikás, fáradt szemeimre,
nem kellett napszemüveggel takarnom, ez szerencse.
Vállamra akasztottam sötétlila táskámat,
felemeltem fejemet, kihúztam a hátamat,
elindultam eléd, mintha nagyon várnálak,
elhatároztam, hogy véget vetek a játszmádnak.
Beigazolódott, amit rólad régóta sejtettem,
nyafka, sírós, hisztis jelenetet mellőztem,
elegánsan, érvekkel szabadultam meg tőled,
mint egy hernyó araszoltál odébb mellőlem.
Lila köd eloszlott a szemeim elől,
rózsaszínű fátyol tekintetemről lekerült,
ibolyaszínű kalapom fejemről vidáman perdült,
színjátszásodtól szabadulva szívem megkönnyebbült.
(2024. január. Versíró játékra. Megadott szavak:
ibolyaszín, nyafka, hernyó, kalapkarima)