Kint ülök az ajtó előtt egy széken,
a lehulló, kövér esőcseppeket nézem,
kávéscsészét szorongatok a kezemben,
bár inkább bögre ez, ahogy méretét elemzem.
Öreg kutyusunk fekszik azonnal a lábamhoz,
tudja, hogy mindjárt jut néhány finom falathoz,
ketten nézelődünk némán pár percig ilyenkor,
hallgatjuk ahogy néhány gerle vidáman turbékol.
Mire gondol Ő, azt én nem tudhatom,
figyelem lényét miközben a kávémat kavarom.
Lehet ősz, tél, tavasz vagy forró nyár,
Kókusz kutyus egy kis simogatást epedve vár.
Alig hiszem el amikor kedves szemébe nézek,
hogy milyen gyorsan szálltak el felettünk az évek,
nekem Ő mindig egy játékos kölyökkutya marad,
akármennyit öregedett is az elmúlt évek alatt.
Melyikünk távozik hamarabb majd innen,
azt senki sem tudja biztosan, csak Isten,
talán jobb is, ha a jövőt nem is sejtem,
kávémat kavarom, ülünk az ajtó előtt ketten.
2023. július