Halászné Magyar Márta
Fájdalmaim margójára
Fájdalom feszít, ellep a homály,
nem simogat selymes, bíbor bársony,
ilyenkor a lét, mint kietlen lapály,
kifakult, koszos, rút, szürke vászon.
Küzdelem a túlélésért, feladvány,
hallani az élni akarás neszét,
gyenge, lihegő légzés lassacskán
tán mély légvételnek adja át helyét.
Mert élni a jelenben most muszáj,
a valóság valódivá váljon,
életet teremtő legyen gondolat.
Nem feladni! Ez az örök szabály.
Az elmúlás még sokáig várjon,
élet most még szárnyakat bontogat.