Földi lét hossza talán egy arasz,
méricskélem magamban elme-priccsen,
lelkiismeretnek senki sem falaz,
felmentés a végén van vagy nincsen.
Kikukucskál a lélek a rácsokon,
elsiklik a testi korlátok felett,
gondon, bajon, bánaton átoson,
ez csak álom, mosolyom nem önfeledt.
Lehet, leesik őrangyalok álla,
ha ők mélyére látnak az okoknak,
miért sűrű a fájdalom szakálla,
megeshet, hogy titkon ők is zokognak.
Nem önthetem aggályomat nyakadba,
tiédet is veszem saját nyakamba.
2025. szeptember 15., Sorok végére megadott szavakkal, téma szabadon választható.