mecena
összes megtekintés
: 169
új megtekintés
: 161
kedvencnek jelölve
: 1
hozzászólások száma (egyelőre nem működik)
: 0
Bejelentkezett felhasználóként több anyag olvasható, mint látogatóként! – [BEJELENTKEZÉS] / [REGISZTRÁCIÓ]

Erdős Sándor – Kuss

Várható olvasási idő: ≈ 23 perc

szerző által korrektúrázva

Erdős Sándor

 

Kuss

 

 

 

 

A sötétség

 

 

„ Az éremnek két oldala van és mi a peremén táncolunk.

 

 

 

Kuss

 

 Kuss lehajtott fejjel ült a templomkertben a padon, és megpróbált nem odafigyelni korgó gyomra hangjaira. Hűvös szél fújt, ezért összehúzta magán rongyos felöltőjét és a lábujjait mozgatta szakadt bakancsában, hogy ne gémberedjenek el a hidegtől.

 Reszketve gondolt vissza arra az időre, mikor megérkezett erre a távoli földre, száműzetése helyére. Most nem a hidegtől reszketett, hanem a sajgón fájó emlékek hatására. A tengerpart fövenyére dobták az embercsempészek a kis hajóról egy ködös hajnalon.

 -Takarodj és kussolj-mondták és utána köptek. Egész nap vonszolta magát az idegen földön, legyengülve az éhségtől és szomjúságtól. Estére már úgy kimerült, hogy zihálva hanyatt feküdt és majdnem megfulladt, mert rátört a hányinger. Bokrokkal sűrűn benőtt félmocsaras terület volt ahol feküdt. Egy közeli pocsolya vize csábította. Odakúszott és mohón ivott, majd hányt és újra ivott.

 -Gyere, van ott valaki- hallatszott a bokrok közül egy mély férfihang.

 -Hagyd a csodába, biztos egy részeg csöves- válaszolt valaki más.

 Nemsokára két esőkabátot viselő férfi állt mellette. Az egyik belerúgott -állj fel te részeg disznó-mondta és még egyszer megrúgta. Kuss remegő térdekkel állt fel és lehajtotta a fejét.

 -Nem vagyok részeg-mondta-csak rosszul vagyok.

 -Kussolj-vágta arcon tenyéréllel a megtermettebb férfi. A neve is innen ered. Ő, Kuss nincs neve csak ez. Neki mindig kussolnia kellett. Kussolnia miután a két férfi magával vitte, és rabszolgaként dolgoztatták egy tanyán. Kussolnia, mikor a hatóság emberei lecsaptak rájuk és ő megint menekült.

 Régen volt neve, de már nem is emlékszik rá. Viszont másra emlékszik pedig jobb lenne elfelejteni. Emlékszik rá, mikor ott feküdt családja porral kevert vérében fekve a földön, ahol született. Emlékszik, mikor a fegyveresek autója port keverve elhagyta falujának romjait.

 A háború, és értelmetlen pusztítás elöl menekült el, de a pokol egy másik bugyrába esett. A sírok visszaintegetnek neki a távolból. Hazájában maradt a hite, amit megtagadott. Csak a fájdalom jött vele. Ami otthonában szent volt itt bűn, ami ott bűn volt itt szentség.

 Elmorzsolt egy könnycseppet ráncok barázdálta arcán, és elindult a halpiac felé. Talán kap valami munkát és akkor ehet. Ehet egy kis szemetet, amit odadobnak neki.

 

 

 

Csimbók


Nyüzsgött a tömeg a halpiacon, mint minden nap ezen a korai órán. Hal árusok ajánlgatták a kiabálva a portékájukat, halászok vitatkoztak zsákmányuk áráról hangosan.

Csimbók egy volt a piac masszává olvadt tömegében, de egy valamiben mégis más volt. Egojánál csak a teste mérete volt nagyobb, és ez a látvány kiemelte őt a hullámzó testek forgatagából.

-Emeld fel a segged te félkegyelmű-ripakodott rá az egyik rakodóra, aki a halakkal csordultig telt ládát cipelte.

-Igen is uram-válaszolt a toprongyos kinézetű szerencsétlen, aki szinte összeroskadt a láda súlya alatt.

-Kussolj, és dolgozz!- kiáltott rá Csimbók és egy halfejet vágott a nyomorulthoz.

Szerencsétlen összeszorított fogakkal végezte tovább a munkát, pedig a lába remegett, szédült az éhségtől és a szörnyű szagoktól, amik a piacot körbe lengték.

Csimbók a bárdot felemelve ismét lecsapta egy hal fejét a tönkön. Szerette, amit csinált. Egyrészről jól keresett vele, átverve az ár versenyben kiszolgáltatott halászokat, másrészről élvezte a hatalmat, amit a sors a kezébe adott a szerencsétlenek felett, akik neki dolgoztak. Szadista hajlamait maradéktalanul ki tudta itt élni, mert büntetlenül kínozhatta, mint lelkileg, mint fizikailag a neki dolgozó nincstelen csavargókat.   

Régen egy bárkán dolgozott segédkezve a halászoknak, de kiszolgáltatottnak érezve magát hamar más pénzszerzési módot keresett magának. Rájött, hogy másoktól elvenni azt, ami neki kell, sokkal könnyebb és neki még élvezetes is, mint megdolgozni érte. Számára senki és semmi nem volt fontosabb önnönmagánál, ezért bárkin gátlástalanul áttaposott minden eszközzel, minden lelkiismeretfurdalás nélkül.

Mint egy modern vámpír úgy élte életét, mások véréből táplálkozva. Jóérzésű emberek szóba sem álltak vele és nem csak jellemtelensége, valamint a belőle sugárzó ősi gonoszság miatt, hanem mert testét víz csak akkor érte, ha véletlenül beleesett, vagy ha esett az eső. Még büszke is volt arra, hogy sohasem fürdik. A haja csimbókokban lógott zsíros arcára és dögszag lengte körül. Önmagán és a pénzen kívül csak egy valamit szeretett, a rumot. Szervezete már úgy hozzászokott, hogy fel sem vette, ha megivott egy literrel. Élete eddig eltelt ötven évéből is csak az utolsó kettőre emlékszik világosan, az előtte eltelt évek történései csak derengenek számára.

Vesztét is az emlékek hiánya okozta. Veszte Füstös képében közeledett felé. Egy rég elfelejtett tartozás kiegyenlítése volt a célja, amivel Csimbók évek óta tartozott.

-Üdv Csimbók - köszönt rá a kétes alak, aki a furcsa Füstöt nevet viselte.

-Takarodj innen, amíg tudsz – förmedt rá Csimbók.

Füstös nem rettent meg ettől a durva elutasítástól. Nem abból a fából faragták őt.

-Fizesd ki, amivel tartozol Grófnak – mondta – különben…

-Különben? – röffent rá Csimbók – húzz el innen gyorsan. Tőlem egy centet sem kapsz – mondta és bárdját felemelve rátámadt az idegenre.

Nem volt jó ötlet. Füstös a zsebébe nyúlt, egy revolvert rántott elő és közvetlen közelről arcon lőtte Csimbókot. Az arc azonnal vörös pacává vált és az áldozat holtan zuhant a halkupac tetejére. Egy pillanatra néma csend lett a piacon, de a lárma nemsokára folytatódott, mint ha mi sem történt volna. Senkit sem hatott meg a hal árus dicstelen vége és egyébként sem az ő dolguk az ügy.

Füstös a fegyvert a zsebébe süllyesztve lassan elsétált. Nem volt, aki meg akarta volna állítani. Ekkor viszont mozgolódás indult meg a tett helyszínétől nem messze.

-Tolvaj! Tolvaj! – üvöltözték minden felől, mikor az egyik ágrólszakadt rakodómunkás jobb időket is látott inge alá dugva egy halat futásnak eredt a sikátor felé. Ez bizony szörnyű bűntény! Egy csavargó lopott!

Szakadt bakancs cuppogása hallatszott a nedves kövezeten, ahogy rohant a szerencsétlen. Annyit még lehetett hallani a hangzavarban, hogy azt dünnyögi halkan:

-Ami jár, az jár….

 

 

Füstös

 

Felöltője zsebébe dugott kézzel, lassan sétált a város központja felé. Nem sietett, kissé el szerette volna odázni a találkozóját Gróffal.

Füstös eddigi élete során nem félt még senkitől, kivéve Grófot, ha csak rágondolt kirázta a hideg. Mozgalmas múltja alatt sok tapasztalatot szerzett az alvilágban, de soha nem látott olyan szenvtelen, rideg és kimért kegyetlenséget, ami Grófot jellemezte.

Bámulta a kirakatok kínálatát, valamint nyíltan szemtelenül stírölte a nőket. Ez volt a gyengéje, a fiatal csinos nők. Visszaemlékezett rá mikor striciként kezdte a pályafutását, az árut mindig tesztelte, némelyiket többször is. Elmosolyodott és a szája szegletében egy kisebb nyálfolyam kezdett csorogni az emlékek hatására. A boldog idők elmúltak, bedarálta a szervezet élén Gróffal. Ma pénzbehajtóként dolgozik neki, köszönhetően annak a kétes hírnévnek, amit az utcán szerzett magának kegyetlenségével. Ha valaki az útjában volt, vagy csak csúnyán nézett rá, azt addig verte válogatott eszközökkel, míg csak mozgott.

Ma reggel kapta a megbízást, hogy hajtsa be Csimbók régi tartozását, de elcseszte. Nem volt ritka nála, hogy elveszti a fejét, a természete része volt. Előbb cselekedett, mint gondolkodott. Válogatott kifogások cikáztak agyában, amivel magyarázatot adhatna arra, miért nem viszi a pénzt.

Eszébe jutott Sou. Egy édes kis lány volt, talán ha volt tizenhat éves, mikor felfedezte, majd felszentelte egy éjszakai klub hátsó kijárata mellett. A lány ott okádott a kukákra dőlve a megivott töméntelen alkoholtól. Formás feneke rángott, ahogy a lány erőlködött. Füstös nadrágja rögtön szűk lett, ahogy meglátta a lányt.

Mögé lépett, lefogta és hátulról durván magáévá tette. Szűk volt, még szűz. Felhúzta a nadrágját és a zokogó lányt néhány pofonnal rábírta, hogy vele menjen. Egy hónapon keresztül a lakása egy szobájában rendszeresen erőszakolta és tanította meg a szex minden lehetséges formájára.

A lányt senki sem kereste és ő sem beszélt arról honnan jött, csak a nevét árulta el. Kivágta a placcra a lányt, aki hihetetlen sok pénzt keresett neki. Eleinte. Azután egyre kevesebbet adott le. Mikor Füstös rájött, hogy a lány átveri számon kérte a kezére húzott boxer segítségével hatásosabbá tett ütésekkel. S minden féle kifogással jött elő nehezen formálva a szavakat a törött állkapcsával. Gyenge kifogások voltak, ezért elővett egy borotvát és mély vágásokat ejtett a lány arcán, amelyek a gyógyulás után nem váltak megjelenésének előnyére.

Ma a kikötőben cumizza a részeg matrózokat fillérekért. Azzal az arccal a kutyának sem kell már. Pedig milyen jó segge volt gondolta Füstös és a nyál összefutott a szájában az emlékek hatására. Megérdemelte a sorsát, mert átverte őt. Őt, akinek mindent köszönhetett.

Ez járt a fejében miközben Gróf lakása felé sétált és önkéntelenül is párhuzamot vont Sou sorsa és jelen helyzete között.

 

                                  Kuss

Elérte a sikátor bejáratát, és egyre messzebbről hallotta a csőcselék hangát, ahogy tolvajt kiáltoznak. Lassítani nem mert, pedig már alig élt. Két napja nem evett semmit és folyadék is csak a templomkertben lévő kis dísztóból szürcsölt sáros lé formájában jutott a szervezetébe. Aludni sem sokat tudott, mert ki volt téve az állandó zaklatásoknak. Hóna alá szorította az inge alá rejtett halat és rohant tovább amennyire csak bírt. Nem voltak kétségei afelől, ha utoléri, agyonverik és senki sem fog érte még egy imát sem elmorzsolni. Jó esetben bedobják a kanálisba, de előfordulhat, hogy a közeli sertéstelep disznóival etetik meg a hulláját.

Hallott már ilyen esetről és maradéktalanul el is hitte. Igaz vele senki sem áll szóba, de süket nem volt. A hal piacon megfordult mindenféle sötét alak, akik elhullajtott mondataiból összerakta az információkat. Ezek alapján joggal feltételezte, hogy a sertéstelep tulajdonosa a lézengő látens gyilkosoknak felajánlott pénzért cserébe disznóeledelt vár. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy levadásszák a nincstelen csavargókat, akik már senkinek sem hiányoznak és testükkel etetik a disznókat. Még szerencsésnek is mondhatja magát az, akit előtte megölnek.

Az üldözői hangja egyre közelebbről hallatszott, ezért összeszorítva a fogait minden erejét beleadva rohant. Szakadt bakancsa orra szinte teljesen levált már és ez nem segítette elő a menekülését. Tudta, hogy mezítláb gyorsabban futhatna, de olyan nehezen szerezte be ezt a rozoga jószágot, hogy nem volt szíve levenni. Talán egy hónapja volt. Egy vándorköszörűst megkéseltek a vagyonáért. Vagyon. Furcsa hogy így gondol a köszörűre és a néhány fillérre, ami a leszúrt emberé volt. A régi életében a vagyon mást jelentett számára. A családot, a szabadságot és hazája kék egét. Mikor meglátta a két fickót, akik később végeztek a nyomorulttal gyorsan rejtekhelyet keresett és talált magának. Tudta, hogy ők is tápgyűjtők. Így hívták a külvárosban a sertéstelep tulajával kooperáló szenny embereket.

Ahogy vonszolták a testet a közelben parkoló autójuk felé a köszörűs lábáról lecsúszott a bakancsa. Odafutott meggörnyedve és begyűjtötte. Addig a lábára csavart itt-ott talált rongyokban rótta útját. Eliszkolt mielőtt visszatértek volna a köszörűért, hogy azt is elvigyék némi jövedelem reményében. Azóta van lábbelije, és nem szívesen vált volna meg tőle.

Kiért a sikátorból egy szennyes széles útra, ahol már volt forgalom is. Normál esetben elvegyülhetett volna a tömegben, de széles ívben undorral kerülték az emberek, szinte tisztást hagyva számára a tömegben. Az ereje kezdte elhagyni és már a halálra gondolt, ami elkerülhetetlennek látszott.

Meggörnyedve zihált, mikor az orra előtt fényesre kefélt fekete cipőpár állt meg. Felemelte a fejét és meglátta a cipő tulajdonosát is. Egy rendőr állt előtte lazán mosolyogva. A szemébe nézett és azonnal szimpátiát érzett iránta. Tiszta lélekre utaló tekintete volt, ezt ismerte régről.

-Hogy hívják ember?-kérdezte tőle.

-Kuss uram – felelte lehajtott fejjel.

-Mondhatná úgy is, hogy legyek csendben – mondta mosolyogva a rendőr.

-Jaj uram félreértett, az én nevem Kuss- hebegte és bánta, hogy ezt a nevet mondta, bár az igazira már nem is emlékszik talán.

Gróf

 

Felemelte a tekintetét az előtte álló szoborról, ami egy meztelen gladiátort ábrázolt és megkérdezte Füstöst:

-Szóval nem hoztál pénzt- a hangja lágy volt szinte nőies, mint az egész megjelenése, de ez nem tévesztette meg azokat, akik ismerték és rettegték.

Gróf kegyetlen volt, híján minden érzelemnek, vagy érzelgősségnek. Egy gyengéje volt csak, a fiatal fiúk, azokat szerette...... nagyon. Szinte falta őket. Külön kis különítmény vadászott Gróf kis játékszerei után a város utcáin. Sűrűn kellett az utánpótlás, hiszen a vad játékai végén legtöbbször csak egy játékos maradt életben, és az Gróf volt.

-Sajnos nem, nem hoztam – suttogta Füstös és megpróbált a lehető legjelentéktelenebbnek tűnni a társaságban, ami körülvette Grófot.

Gróf felállt és lassan körül sétált a dolgozószobában. Szinte tánclépésekkel haladt a süppedő szőnyegen. A helyiség berendezése Pazar volt. Vagyont érő festmények borították a falakat, antik bútorok kölcsönöztek ódon jelleget neki. Sokat adott a megjelenésére is. Jól szabott drága öltönye remekül állt rajta. Szerette a pompát, mert nagyon mélyről érkezett és úgy gondolta megérdemli. Szülei egy átivott éjszaka után egyedül hagyták az érzékeny gyermeket. Apja leszúrta anyját, majd felakasztotta magát kopott konyhájukban.

Papok nevelték fel az árvát. Korántsem volt felhőtlen, áhítattal teli gyermekkora. Pedofil papnevelője nem volt híján szadista hajlamoknak sem és rendszeresen kínozta az aktus után a gyereket. Mikor elérte azt a kort, mikor már képes lett a védekezésre, megfojtotta nevelőjét egy párnával. Innen indult kétes karrierje. Megszökött és kivirágzott kegyetlenségével bizonyos hírnevet szerzett magának alvilági körökben. Mindössze öt év alatt kiépített maga köré egy hálózatot és nagy vagyonra tett szert. Ma már az ország legbefolyásosabb emberei közé tartozik, politikai kapcsolatokkal is rendelkezve. Működési területe kiterjed minden törvénytelen területre. Prostitúció, szerencsejátékok, kábítószer és fegyvercsempészet színesítette a néhány legális üzletágát. Rettegték nevét es ezt élvezte is. Sétáját abbahagyva Füstös felé fordult.

-Szóval, akkor most te tartozol nekem - tekintete szinte felöklelte a rettegő Füstöst, akinek gyanús sötét folt jelent meg a nadrágján az ágyékánál. – Hogyan fogod törleszteni az adósságod? – kérdezte.

- Bármivel, amivel csak szeretné – mondta Füstös.

- Rendben, lesz számodra egy munka, de ezt ne cseszd el – sziszegte – különben... mást nem is kellett mondania. Elég egyértelmű volt mi történik vele ha elcseszi.

- Köszönöm – hátrált ki a szobából Füstös, hálát adva a sorsnak, hogy nem a szőnyegbe tekerve került ki onnan.

- Majd üzenek -  fordult el tőle Gróf.

 

 

 

Félhomály

 

John a zsaru


A rendőr végignézett az emberen, akibe belebotlott a sikátor végén. Szánalmas kinézete ellenére meglátott benne valamit, ami érdekessé tette számára. Nem látta rajta az alkoholistákon kiütköző, semmivel össze nem téveszthető jeleket, sem azt a sunyi gonoszságot a szemében, amit sajnos olyan jól ismert.

A fura figura egy halat ejtett a földre és rúgta az útpadka mellé, mikor is vagy húsz – harminc emberből álló szitkozódó, botokkal felfegyverzett csőcselék bukkant fel a sikátorból. Mikor a rendőrt meglátták hirtelen csend lett és mintha soha ott sem lettek volna, el is tűntek.

A zsaru elmosolyodott és a furcsa emberke felé fordult.

-Jöjjön velem – mondta nyugodt hangon- a halat se felejtse ott. Kár lenne érte – biccentett az útpadka mellett heverő hal felé.

Autója felé lépegetve, még hátrasandított a válla felett, hogy követi – e a fickó.

Bizonytalanul, de ment utána hóna alatt szorítva a halat. A testtartása olyan volt, mint egy rémült állaté, amely bármelyik pillanatban menekülésre foghatja.

John még világosan emlékezett arra a pillanatra, mikor szüleinek bejelentette, hogy rendőr szeretne lenni. Apja a mindig nyugodt kimért úriember csak biccentett, ezzel a gesztussal véve tudomásul fia döntésék. Anyja összecsapta a kezeit, és könnyekben tört ki. Remek színésznő válhatott volna belőle, ha nem egy ilyen gazdag családba születik. Egyetlen gyermeke nem az „elit” közé fog tartozni, hanem az ő szemében csőcseléknek tartott társadalmi réteghez.

John hamar ellenszenvet váltott ki társai között, csak azért mert gazdag családból származott. Az sem számított, hogy remek tehetsége volt ehhez a munkához, valamint a testi adottságai is kiemelkedőnek számítottak. A ranglétrán sem tudott felkapaszkodni, hiába volt befolyásos gazdag család sarja, mert erős előítéletet tápláltak iránta születése jogán. Boldog házasságban élt ifjú feleségével, akit egy kellemes tavaszi mulatságon ismert meg. Vidám élet igenlő természet volt, aki egy egyszerű bányász lányaként látta meg a napvilágot.

John szülei eleinte ellenezték a kapcsolatukat, de mivel egyetlen gyermekük volt a fiú, belenyugvással vették tudomásul a nászt.

Hivatását becsülettel végezte volna, ha a korrupció nem járta volna át az egész szervezetet, ezért folyamatosan akadályokba ütközött. Roppant módon zavarta ez az állapot, és megpróbált mindent megtenni ellene. Az ismeretlen fickó még mindig követte. Kinyitotta előtte az autó ajtaját

.-Kérem, szálljon be – mondta, és becsukta a fickó után az ajtót.

                                                               Kuss

 

Lehajtott fejjel ült az autóban és a lábát nézte. Nem, mintha túl épületes látvány lett volna elnyűtt szakadt bakancsa, de nem merte felemelni a fejét és a rendőrre nézni. Igaz első látásra szimpatikus volt neki ez az ember, de mégis csak a törvényt szolgálta, ő pedig megsértette azt. Lopott.

-Dobja azt a nyomorult halat a hátsó ülésre, ne dédelgesse – mondta a fickó.

Kuss felemelte a fejét és a hátsó ülésre csúsztatta a halat. Látta, hogy a zsaru mosolyog.

-Szóval Kuss a neve? – kérdezte.

-Igen, uram.

-Más neve nincs?

-Már szinte nem is emlékszem rá, nekem ez maradt. – mondta szomorú arccal Kuss.

-Akkor törje a fejét, mégsem mondhatom, hogy beszéljen, Kuss. – nevetett.

-Régen Men-nek hívtak, de ma már senki sem szólít így.

-Rendben Men, ez így mindjárt másképp hangzik. Az én nevem John. Mondja, mi történt a halpiacon?

-Tudja, ott szoktam dolgozni a napi betevőért cserébe. Ládákat cipelek, vagy bármit elvégzek, amit mondanak. Ma nem fizettek ki, ezért elvettem egy halat. Ez járt nekem.

-Nem fizették ki? Miért?

-Mert lelőtték azt a fránya hal árust, Csimbókot.

-Úgy, szóval ez volt az az eset, amiről a rádióban a diszpécser beszélt. Tudja, Men segíthetnénk egymásnak, Maga mesél nekem erről az ügyről, én pedig elfelejtem azt a halas ügyet.

-Rendben – mondta, Kuss, és nagy kő esett le a szívéről, hogy a mai napot nem a fogdában fejezi be. Rendes embernek látszik ez a zsaru- gondolta -nem igen találkoztam ilyennel, ebben az elátkozott országban.

-Elviszem hozzám – mondta John – ott kicsit rendbe szedheti magát, a feleségem pedig minden bizonnyal teletömi magát mindenféle süteménnyel – kacagott fel .

Kuss gyomra görcsbe rándult - ez nem lehet igaz! Ilyen is megtörténhet? Ez az ember tényleg az otthonába viszi őt?

-Na fel a fejjel M – szólt J – minden rendben lesz.

Az autó a kertváros felé robogott egy mosolygó, és egy végletekig megrendült emberrel, aki a könnyeit törölgette.

 

 

 

Füstös

Két nap telt el azóta, hogy Grófnál járt, de egyetlen pillanat sem telt el anélkül, hogy Füstös nem rettegett volna amiatt, hogy mikor törik rá az ajtót és zúzzák ízzé – porrá csontjait, majd vágják el a torkát. Gróf szavában annyira lehetett bízni, mint egy éhes oroszlánban.

Erős volt a gyanúja, hogy csak azért hagyták életben, mert olyan munkát bíznak rá, amibe akár bele is törhet a bicskája.

A kikötőben lődörgött, mikor valaki megfogta a vállát, és egy borízű hang azt mondta:

-Beszélnünk kell. Gróf küldött.

Első mozdulata az lett volna, hogy jól képen vágja azt, aki megfogta a vállát, de a mondat elhangzása után meggondolta magát. Nem húzhatja ki még jobban a gyufát Grófnál.

-Beszélj – mondta Füstös a borostás, tagbaszakadt fickónak, aki megszólította őt.

-Ma este a 10-es dokknál várj. Keresni fognak. – csak ennyit mondott a fickó és öles léptekkel eltávozott.

Füstös legszívesebben utána lépett volna és betörte volna a fejét, de letett erről a szándékáról.

-Szóval itt az idő – gondolta – ma este kiderül milyen finomságot szánt nekem Gróf.

Estig még van ideje bőven, ezért úgy döntött felhajt valami pipit, és élvezi az életet. Ki tudja meddig tart.

A kikötőben horgonyzó egyik bárkán fiatal lány szárogatta halászok hálóját, míg apja a kapitány és a legénység tagjai a jó fogást ünnepelve a kocsmában múlatta az időt.

Füstös szó nélkül felugrott a bárkára és a meglepett lányt szó nélkül képen törölte.

Rémület látszott a lány arcán. Talán ha tizenhat éves lehetett és bár sok barbár embert látott rövid élete során, apja eddig megóvta a bajtól. De most nem volt itt az apja.

Füstös belökte a lányt a bárkan lévő kis kabinba és utána mászott. A szája sarkában kis nyálfolyam jelent meg a várható kéj ígéretétől

-Jó lesz, meglátod galambom – sziszegte.

Mikor a nadrágját igazgatva a partra lépett nem vette észre, hogy valaki figyeli.

Egy sziklakemény arcú, szemét napszemüveg mögé rejtő férfi figyelte minden mozdulatát.

 

 

 

                               Kuss

Az elmúlt nap történései szinte álomszerűnek tűntek, Kuss számára. Ennyi kedvességet és emberséget nem tapasztalt az elmúlt évek során, amennyit ettől a két embertől kapott.

John és felesége emberszámba vették őt, és ennek hatására valóban kezdte is magát ismét annak érezni.

Amikor megérkeztek a zsaru házához, ehhez a kertvárosi környezetben is kirívóan kellemes kinézetű házhoz Kate, John felesége csinosan és üdén fogadta férjét és a jövevényt. Ugyanolyan őszinte örömmel üdvözölte a vendégüket, mint férjét, bár kíváncsiság látszott csinos arcán.

Kuss roppant kellemetlenül érezte magát elnyűtt öltözékében, borostásan és valószínűleg büdösen, de ezt ő nem érezhette hisz hozzászokott már.

-Nem való vagyok ide – gondolta szégyenkezve.

Kate kedvesen invitálta be a házukba és nem tett fel kellemetlen kérdéseket, amiért Kuss végtelenül hálás volt. Ettől tartott a legjobban. Kate bízott a férjében, elfogadta és támogatta a döntéseiben.

Miután megfürdött és megborotválkozott John által a számára biztosított borotvával más embernek érezte magát. Takarosan összehajtogatott tiszta ruha várta a ragyogó fürdőszobában. Felöltözött és félve lépett ki a nappaliként szolgáló helyiségbe.

-Micsoda jóképű férfi – csapta össze a kezét Kate.

-No-no. – szólt John – Férjezett asszony vagy!

Mindketten mosolyogtak, és invitálták a dúsan terített asztal mellé. Kuss a lelke mélyéig meg volt hatva, és ismét bízni kezdett az emberekben és a gondviselésben.

Kapott egy kis szobát is, ahol végre nyugodtan kialudhatta magát. Nem faggatták és ez jól esett neki. Nehezére esett volna most beszélni arról a sok borzalomról, amin átesett. Kezdve a családja kiirtásától, az ezen a földön átélt szenvedésekig.

Viszont óhatatlanul eljött az a pillanat, mikor John – nal leültek a dolgozószobájába és beszélgetni kezdtek. Kuss elmondta, hogy honnan érkezett, miken ment keresztül és hogyan jutott odáig hogy ellopta azt a halat. Meglepően pontos személyleírással szolgált arról a férfiról, aki lelőtte Csimbókot.

Mikor erről beszélt erős érdeklődést látott John szemében.

Úgy tűnt sejti ki a gyilkos.

 

                                  Kate

Ragyogó tavaszi idő volt, mikor megismerte leendő férjét egy tavaszi mulatságon. Jóképű gyengéd, remek humorú fiú volt, Szerelem volt az első látásra. Másnap kirándul

ni vitte a fiú a kedves, vidám lányt és itt csattant el az első csók is kettejük között.

John, mert ő volt ez a kedves fiú gazdag családból származott, viszont Kate egy egyszerű bányászcsalád legkisebb gyermeke volt. Szegénységben, de nagy szeretetben éltek a bányászoknak épített városszéli lakótelepen. A nagy társadalmi különbség ellenére a fiú megkérte a lány kezét, és ő nagy örömmel mondott neki igent.

A szülők között sem volt súrlódás a nász miatt, bár John anyja többször hangsúlyozta, hogy fiúk mellé nem egészen ilyen feleséget képzelt el. Vásároltak egy házat a kertvárosban, amit Kate szeretettel varázsolt igazi otthonná.

Mikor férje hazahozta magával a csavargó kinézetű Man-t meglepődött, de bízott férjében és hitte, hogy tudja mit miért csinál.

Meglepődve vette észre, hogy az eddig benne szunnyadó anyai ösztön milyen elemi erővel tör belőle felszínre, mikor ezt az elesett embert meglátta. Minden erejével azon ügyködött, hogy felemelje ezt a sárba döngölt életet.

Este szeretkezés után sokat beszélgettek férjével, arról hogy vajon milyen események taszíthatták ilyen mélyre ezt az embert.

Másnap délután John sétálni hívta az asszonyt, és elmesélte neki a beszélgetésüket Man-el. Elmondta szomorú múltját, könnyeket csalva ezzel az asszony szemébe.

-Nagyon szomorú történet, de engem zavar az a lövöldözés a halpiacon – mondta feleségének.

- Mi zavar benne?

-Ha jól gondolom Füstös lehetett, aki tüzelt. Lelke mélyéig romlott fickó, viszont ami még rosszabb Grófnak dolgozik, aki szinte az egész alvilágot irányítja es érinthetetlen. Magas rangú politikai kapcsolatai vannak. Valami készül, és ez aggaszt és tölt el félelemmel.

-Ez az ügy túlnő rajtad – mondta Kate – beszélj a bátyámmal.

John alig ismerte Kate bátyját, de annyit tudott hogy a kormánynak dolgozik és elég veszett ügyekkel foglalkozik.

Úgy döntött beszélni fog vele.

 

 

Togo

Vajon milyen marhát fog küldeni Gróf a találkozóra? Ezen morfondírozott, amíg golyóálló terepjárójával a kikötő felé gurult.

Togo egy kreol bőrű jellegtelen kis emberke volt. A látszat ellenére rendkívül nagy befolyással rendelkezett hazájában, mint Szolgaföld lázadó milíciáinak katonai vezetője. Ezért is bosszantotta Gróf eljárása, hogy nem személyesen jön a találkozóra, ahol ismét nagy mennyiségű fegyvert szándékozott vásárolni a katonai akciókhoz. Togo személyesen intézett minden hasonló akciót. Nem bízott senkiben, talán ezért is maradt eddig életben. Szolgaföld minden söpredékét egybekovácsolta hatalomvágya, és pénzéhsége beteljesítéséhez. Kis rablócsapatai a múltban vagyonokat sajtoltak ki hazája nyomorult népéből és ennek a vagyonnak a segítségével növelték befolyásukat. További fegyvereket vásárolt Gróf segítségével és toborozott újabb seregeket harcához.

A kormányerők nem tudták a hordáikat megfékezni a gyenge hadseregükkel, így uralma alá hajtották az évek során Szolgaföld nagy részét. Különösen kegyetlenek voltak az emberekkel. Komplett falvakat irtottak ki a félelem uralma alá hajtva a népet.

Más nemzetek nem avatkoztak bele a polgárháborúba. Kivárásra játszottak, prédára lestek, mint a keselyűk. Kivárják a végét és majd azzal szövetkeznek, aki hatalmon marad és várhatóan segítségre fog szorulni az ország talpra állításában.

Togo reményei szerint ő lesz az, aki tárgyalni fog ez ügyben és a külföldi segélyeket bőven megcsapolva tovább hizlalja, amúgy sem csekély bankszámláját. Ehhez viszont az kell, hogy megállapodjon Gróffal egy újabb, minden eddiginél nagyobb fegyverszállítmányról.

Ezért még azt is lenyeli, hogy egy senkit küldenek a találkozóra. Ma más feladata nincs, mint egy számot mondani a küldöttnek a 10- es dokknál. Gróf ebből a számból fogja tudni, mennyire komoly üzletről van szó. Tíz millió, ennyit szánt a fegyverekre, amelyek majd Gróf kapcsolatai révén diplomáciai szállítmányok formájában jutnak el Szolgaföldre a végső győzelem ígéretével.

Odaért a dokkokhoz és odagurult a 10- es számúhoz. Csak egy jelentéktelen fickó ácsorgott ott, szinte irritálóan sunyi kinézettel. Pont illene a csapataiba gondolta. Megállt mellette és kiszólt neki.

-Gróf küldött?

-Igen – válaszolta Füstös.

-Mond meg neki, hogy tíz millió. – Feltekerte az ablakot és tovább hajtott.

Füstös megvonta a vállat es elindult Grófhoz. Könnyű munka volt, gondolta.

Nem messze tőle egy férfi bámulta napszemüveggel az orrnyergén.

 

 

 

                                     Paul

Másnap este Kate bátyja Paul meg is látogatta őket otthonukban. Markáns arcélű, katonás kiállású férfi volt, arcán az örökösen rajta lévő napszemüveggel, amelynek megvolt, az az előnye, hogy sohasem lehetett tudni kire, vagy mire néz éppen.

Érdeklődéssel figyelte John beszámolóját teóriájáról Füstöst és Grófot illetően, amelyet alátámasztott az Men- től nyert információkkal is.

-Mozgolódnak - mondta John – több informátortól is tudom, hogy nagy dobásra készül Gróf.

-Figyelj John, ez az ügy messze túlmutat azon, amiben te tevőlegesen részt tudnál venni. Hónapok óta dolgozunk rajza, de nagyon bonyolult. Képviselők és diplomaták is érintettek, ezért alaposnak kell lennünk.

Paul elgondolkodva nézett maga elé és eltöprengett azon, hogy vajon sikerülhet-e az ügyet felgöngyölíteniük.

Még fiatal korában csatlakozott a szolgálathoz és egy dolgot megtanult az évek során. Darázsfészekbe nyúlni csak kesztyűs kézzel szabad, ezért alaposan meg kell tervezni minden lépést, mielőtt bármibe is belefognak.

A szálak olyan magas körökbe vezetnek, hogy figyelniük kell minden részletre, mielőtt bármit is tennének. Tudta, hogy a nemzetközi fegyverkereskedelem egyik legnagyobb üzletét készülnek megkötni a napokban, így minden erőforrásukra szükségük lesz, hogy megakadályozzák ezt és elfogják, vagy kiiktassák a szereplőit.

-Bízd ezt az ügyet ránk John – mondta a sógorának és témát váltott.

Meg sokáig beszélgettek az est folyamán, de már nem tértek vissza a témára. Sok szót ejtettek Men- ről, aki épp a konyhában segített Kate- nek a házimunkában.

Mikor Paul elköszönt tőlük John vállára tette a kezét és ezt mondta:

-Bízz bennem, elintézzük az ügyet, hogy ne legyen teher a válladon.

John még sokáig nézett a távozó Paul után és a homlokát ráncolta.

 

 

 

 

 

 

 

Fény

 

 

 

John

Hetek teltek el mióta Men hozzájuk költözött. John apja kapcsolatait felhasználva tartózkodási engedélyt szerzett számára, valamint a közeli kifőzdében munkát is. Kiderült, hogy egy életerős csupa szív férfi rejtőzött Men szakadt külseje alatt.

A nappaliban ült, amikor a tévében elkezdődtek a hírek. Azonnal behívta a konyhában a feleségének segédkező Men- t, aki mellett Kate is megjelent. Betöltötte a nappalit a hírolvasó hangja.

-Ma nagyszabású akció keretében a polgári, és katonai titkosszolgálatok segítségével a rendőrség leleplezett egy nemzetközi bűnszervezetet. A Gróf néven elhíresült vezetője a szervezetnek, épp egy illegális fegyvereladási üzletet akart kötni Szolgaföld militáns, hazánkban terroristaként számon tartott Togo-val, mikor lecsaptak rájuk.

Tűzharc bontakozott ki az akció során, ami következtében halálos lövések érték mindkettőjüket. A bűnszervezet több tagját elfogták, köztük a Füstös néven emlegetett bűnözőt, akinek több gyilkosság, nemi erőszak és egyéb bűncselekmény szárad a lelkén.

A törvénytelen fegyvereladási üzletben több politikus és diplomata is érintett lehet. A kormány eddig nem kommentálta ezt a feltételezést.

Szolgaföld törvényes úton választott vezetője sajtóközleményben köszönte meg a hatóságoknak a fegyverüzlet meghiúsítását, reményeit fejezve ki hogy ezáltal leszámolhatnak az országukban garázdálkodó militáns bandákkal.

Most pedig kapcsoljuk a népek vásárát, ahonnan tudósítónk jelentkezik.

John lekapcsolta a tévét és néma csendben néztek egymásra. Men arcán vastag patakokban folyt a könny.

-A te hazád? – kérdezte őt John.

-Igen....... az én hazám válaszolta Man, aki valamikor Kuss volt. Némán zokogott.

  

 

 

 

                                  Füstös

 

Darkbest neve egybeforrott a településen található börtönnel. A kontinens legszigorúbban őrzött fegyintézete volt a legmegátalkodottabb bűnözőkkel tele zsúfolva. Nem lehet éppen üdülő paradicsomnak nevezni az intézményt, mert nap mint nap a legdurvább erőszaknak ad otthont. Az őrszemélyzet többsége csak méla beletörődéssel vette tudomásul az elítéltek közötti erőszak minden formáját. Aki ide kerül az nem piaci lopást követett el. Csak gyilkosok és visszaeső erőszaktevők kerültek ide, akik sajátos hierarchiát építettek ki maguk között.²

Füstös a cellák előtt lévő szűk folyosón settenkedett a mosdók felé. Közel húzódott a korlát mellé, ami az emeleti folyosót zárta le oldalirányban. Megpróbált láthatatlanná válni. Félt és nem is volt alaptalan a félelme, mert az elmúlt pár nap alatt, amióta itt tartózkodik több atrocitás is érte.

Nem is akármilyen. Már az első nap mikor megérkezett, egy nagyhangú szakállas fickó, aki nyomhatott vagy száznegyven kilót rákiabált a cellájából.

-Csinos a segged cuncimókus. Megismerem nem sokára közelebbről is.

Vacsora után, mikor a cellájába indult egy pár fős társaság belökdöste a zuhanyzóba, ketten lefogták, majd a fickó, aki rákiabált durván belehatolt hátulról. Füstös nyüszített a fájdalomtól, de miután a fickó beleélvezett sem volt nyugta. Még hárman erőszakolták meg ezután.

 

Kuss

Feltűntek az oly ismerős hegyek a láthatáron. A hajó gyorsan haladt a part felé. Men meredten nézte a kopár hegyek dacos csúcsait.

Miután világossá vált, hogy a kormány erők végleg leszámoltak Szolgaföldön a bűnöző fegyveres bandákkal és szinte az utolsó szálig kivégezték a tagjait a mérhetetlen bűnökért, amiket elkövettek Men úgy döntött hazatér.

Soha nem fogja tudni meghálálni John- nak és feleségének azt a kedvességet és részvétet, amit irányába tanúsítottak.

Fájó szívvel gondolt a búcsúzásra. Ahogy ott álltak kézen fogva a kikötőben, mikor a hajó elindult vele hazája felé. Kate arca piros volt a széltől és a visszafogott sírástól. John is furcsán törölgette zsebkendőjével arcát.

Most hát ismét hazatér. Hazatér szülőföldjére, ahonnan a sírok integettek felé, amióta csak elhagyta e földet.

Talán most már megnyugodhatnak a halottjai is és nem tapossák katonai bakancsok a sírokon nőtt virágokat.

 

 

 

 

 

ÉRTÉKELÉS:

Minél több, annál jobb!

Rövid link:

Kedvencként való jelölés:

(csak bejelentkezve)

EDDIGI ÉRTÉKELÉS:
mecena_tartalom